Szeptember 16–19. között kezdetét veszi a gólyaavatás, ahol minden nap vicces feladatok várják a 9.-eseket  Az igazi ZLG-ssé válás útja azonban már korábban elkezdődött: ennek előszobája a gólyatábor volt, amelyről a gólyák írtak egy cikket is: 

„A kétnapos gólyatáborunkat néhányan nem nagy reményekkel kezdtük el, de hamar pozitívan csalódtunk. A csapatépítő feladatok először erőltetettnek tűntek, de hamar észrevettük, hogy nem is olyan rossz együtt lenni, új emberekkel időt tölteni, barátkozni, ismerkedni; régiekről többet tanulni. A légkör hamar megváltozott; egyre nagyobb érdeklődéssel tekintettünk az osztálytársaink felé, a szabadidőnkben se unatkoztunk. Gyorsan látszódott, hogy jó lesz az osztályközösség, így mertünk feloldódni.  

Az első este későre nyúló vetélkedőben vettünk részt, ami sokkal sikeresebben ment, mint remélhettük volna. A csapatok segítőkészek voltak, és hamar egymásra hangolódtunk. Amikor a végzősök tartottak foglalkozást, jól kifaggattuk őket, közösen pletykáltunk. 

Az ismerkedős programok mellett volt más is. A paprikás krumpli meglepően jól összerázta az osztályt; nem volt akkora nyűg a krumplipucolás a többiekkel együtt, beszélgetéssel, nevetgélve. A bogrács körül hol dumáltunk, hol sirattuk a leendő vacsoránkat; nem tűnt valami ígéretesnek, de a végén nem lett annyira szörnyű, sőt! István bácsi szerint a miénk volt az eddigi legjobb gólyatáboros paprikás krumpli. A tesi teremben aludtunk, miénk volt az egész iskola. Volt XXL supozás (egy hajóban eveztünk…) és lézerharc is; a víztől először néhányan ódzkodtunk, és a lézerharcnál meg majdnem hőgutát kaptunk, viszont mindkettő jól végződött. A lézerharcban jól vegyültek a csapatok régiekkel és újakkal, és akik végül nem is supoztak, azok is tudtak vizibiciklizni, ami úgyszintén jó élmény volt. A random csapatok segítettek nyitni azok felé, akikkel nem beszéltünk volna csak úgy, és megérte. Összességében a gólyatábort egy sorsfordító, pozitív élményként éltük meg.” 

Az osztály gondolataiból írta: Tóth Erzsébet Sarolta 9.a