Zöldliget Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola és Gimnázium
HAT-KP-1-2022/1-001218
„Kulturális kincsek az Erdélyi érchegység mentén”
Út időpontja: 2023.05.23-27.
„Megvalósult Magyarország kormányának támogatásával”

Útvonalunk áttekintése:
1.nap: Kolozsvár – Szék
2. nap: Bonchida – Válaszút: Kallós Alapítvány – Tordai sóbánya - Torockó
3. nap: Torockó – Nagyenyed – kirándulás
4. nap: kirándulás: Pádis-fennsík
5.nap: Köröstárkány – Nagyvárad – Nagyszalonta – hazautazás

Szállásaink:
1. éj: Szék Filep Panzió
2. éj: Torockó - Móricz Panzió
3-4. éj: Vasaskőfalva - Anett Panzió

I. Előkészítő szakasz
előkészítő foglalkozások
Az előkészítő órákon diákjaink megismerkedtek az Érc-hegység történelmi múltjával, etnikai sajátosságaival, magyarságának múltjával és jelenével. Beszélgettünk a trianoni békeszerződés hatásáról, a határok által teremtett gazdasági, társadalmi viszonyok változásáról.
2023. április 28. Klotz Miklós fotóművész Torockó című albumának interaktív bemutatója
2023. május 11. Magyarság Háza portréfilmjének megtekintése
2023. május 12. és 19. Kalászné Fuják Zsuzsanna néptáncoktató vezetésével széki táncok és Kallós Zoltán kedvenc dalának tanulása
• digitális osztályteremben egyéni és kiscsoportos kutatási feladatok
• digitális osztályteremben „beszállókártya” készítése (elvárások megfogalmazása)

Bakancslistáról és/vagy a Rákóczi nyomában – Kárpát-medence útikönyvből az alábbi úticélokat érintettük:
Kolozsvár - Szent Mihály templom - megtekintettük belülről is, a diákok még a csigalépcsőkön is felmentek a karzatra;, Torockó - helytörténeti kiállítás, unitárius templom, Székelykő; Válaszút - Kallós Gyűjtemény, adományok átadása, Nagyvárad - Ady Emlékmúzeum, belvárosi séta, vár - királysírok; Bonchida - kastély (csak kívülről láttuk, mert éppen nem fogadtak látogatókat).

II. Az utazás
„A kő marad...”
Wass Albert Üzenet haza című verse jutott eszembe pár nappal az erdélyi utunk után. Mint a gyereke többsége, én is pár kavicsot hoztam haza emlékként. Tudom, hogy melyiket honnan hoztam – van köztük a torockói Székelykő szikláinak apró darabja, a Pádis-fennsík patakjának gömbölyű kavicsa zöldes árnyalatban, fekete kavics fehér kristálycsíkokkal, és van rózsaszín, a Boga-völgyéből.

1. nap
A határátkelés gyorsan és rendben zajlott. Nagyváradon honismereti vezetőnk Gábor Ferenc csatlakozott a csapatunkhoz, és már útközben érdekes történeteket mesélt a környék földrajzáról, történelméről, a magyarság sorsáról.
A Király-hágón készült az első csoportkép, és kipipáltuk az első kóborkutya-élményt is. A hangulaton kicsit rontott, hogy elkapott egy futó zápor, de aztán a buszról „csodált” bádogpagodák, a Gábor-cigányok palotái jókedvre derítettek.
Kolozsváron belvárosi sétával kezdtük a tényleges felfedezést. Megnéztük a Mátyás-szobrot – a hatalmas téren, román zászló lobogott mindenhol. A bohém, igazi pezsgő belvárosban felkerestük Mátyás király szülőházát is.
A Szent Mihály-templomot nem csak kívülről jártuk körül, bent is alaposan megnéztük minden szegletét; a diákok örömmel fedezték fel a trükkös csigalépcsőket, amelyek a karzatra vezetnek.
Egy kellemes sétával megnéztük a Babes-Bolyai egyetem épületeit és a református kollégiumot. A református templomban a közösség egyik tagja tartott vezetést a csapatnak; mesélt az erdélyi magyar nemesi családok címereiről, a különleges szószékről, a templom történetéről.
Szék községbe utatunk a szálláshelyeinkre. Különlegesen finom vacsorával, töltött káposztával és csörögefánkkal vártak házigazdáink. Az estébe belefért még egy rövid séta a faluban, egymás szálláshelyinek a felkeresése (a fiúk egy része egy festett bútorokkal berendezett szálláshelyen volt – mindannyian megcsodáltuk).

2. nap
Reggeli és az úticsomagok átvétele után elsétáltunk a széki református templomhoz, ahol meghallgattuk a templom és a község történetét, megnéztük a helyreállított freskótöredékekket, körbejártuk az épületet kívül-belül.
(Eredeti programunkban a bonchidai Bánffy-kastélyt néztük volna meg, de a kastély azon a héten nem fogadott látogatókat.)
Rövid buszozás után Válaszúton fogadták a csoportot – sajnos diákokkal nem találkoztunk, mert a romániai általános pedagógussztrájk miatt nem voltak diákok a kollégiumban sem. Kallós Zoltán néprajzi gyűjteményében vezetést kaptunk, és volt időnk pihenni, játszóterezni, piknikezni is. Átadtuk iskolánk ajándékait – tisztálkodási szereket és társasjátékokat gyűjtöttünk a szórványkollégiumi diákoknak.
A buszról láttuk a felújítás alatt levő Bánffy-kastélyt, ahol Wass Albert született.
Délután a tordai sóbányába látogattunk. Kipróbáltuk a visszhangtermet, majd egy-két tériszonyos diákunk kivételével, akik lifteztek, lelépcsőztünk a bánya mélyére. Sokan kipróbálták az óriáskereket, voltak, akik pingpongoztak vagy minigolfoztak a föld alatt, a csónakázást csak néztük, mert 16 év alatt felnőtt kísérő szükséges, de a csónakok csak három személyesek, így erről lemondtunk. A felfelé lépcsőzés kellően kifárasztotta a csapatot, így a szálláshelyig, Torockóig tartó buszozás volt a pihenőidő.
Torockón a házigazdánk autóval jött elénk, mert a busz a főtérnél tovább nem fér el a pici utcákon. Honismereti vezetőnk rövid sétára hívott minket, így a gyereke már ezen az estén bevásároltak a helyi kézműves boltban.

3. nap
Kora reggel néhány vállalkozószellemű diákkal „felszaladtunk” a Székely-kő aljához, rácsodálkoztunk a fantasztikus kilátásra.
Bőséges reggeli után mi magunk készítettük az úti csomagunkat – ami nagyon tetszett mindenkinek, mert így elkerülhető az ételpazarlás, és mindenki olyan szendvicset rakott össze, amelyet aztán tényleg meg is evett.
A torockói unitárius templomban a kántor mesélt csoportunknak a templomról, a helyi szokásokról, sőt, egy másik iskola csoportjával orgonaszó kíséretében énekeltek is, nagy élmény volt meghallgatni.
A templom után átsétáltunk a néprajzi kiállításba, ahol a kiállítás vezetője mesélt a csoportnak a torockói emberek múltjáról, a vasfeldolgozásról, szokásokról, viseletről. Örömmel láttuk az előkészítő órákról már ismerős Torockó albumot a múzeumi boltban.
A kiállítás után sétáltunk, megnéztük közelebbről is a főtér felújított házait, a vajort, amiról Klotz Miklós is mesélt nekünk.
Hosszas buszozással érkeztük Nagyenyedre, ahol a református kollégium belső udvarán a Bethlen-szobornál honismereti vezetőnk mesélt a kollégium történetéről, majd a vártemplom falánál megkoszorúztuk az 1849-es áldozatok emlékművét. A város főterén (is) útfelújítás zajlik, így sajnos nem tett ránk jó benyomást ez a rövid látogatás.
Újabb hosszas buszozással az Ördöngős-szurdokba érkeztünk (honismereti vezetőnk tájékoztatása szerint az eredetileg tervezett Rozsda-szakadék életveszélyessé vált a téli erózió miatt). Az Ördöngős-szurdok monumentális sziklái lenyűgöztek mindenkit. A diákok örömmel fedezték fel a természet legapróbb szépségeit is a szűk úton sétálva.
A vasakőfalvi szállás felé, mivel idővel jól álltunk, úgy döntöttünk, hogy a másnapi kőröstárkányi programot előre hozzuk. Kőröstárkányba érve először az 1919 áprilisi vérrontás áldozatainak emlékfalát koszorúztuk meg, majd a helyi baptista gyülekezet lelkésze fogadott minket. (Az eredetileg tervezett kőröstárkányi diák-diák találkozó szintén a sztrájk miatt meghiúsult, honismereti vezetőnk szervezte a találkozót, hogy legalább így, valamilyen formában beleshessünk a helyi fiatalok életébe). Honismereti vezetőnk saját otthonába is meghívta a csoportot, ami hatalmas élmény volt a gyerekeknek, mert kutyától a tyúkon át nyulakig és malacokig mindenféle háziállatot simogathattak, a felnőttek pedig megismerhették vezetőnk írói oldalát is, könyveiből egy-egy példányt kaptunk ajándékba.
Rövid buszozással eljutottunk a szállásra, ahol bőséges vacsorával vártak, viszont a szálláson kísérőtanáraink egy része olyan szűkös, és lehetelen berendezésű szobát kapott, amelyet méltatlannak éreztünk.

4. nap
Kirándulós napot tartottunk. Rövid buszozás után a Pádis-fennsíkon túráztunk. A Glavoj-rétig utaztunk, onnan gyalogoltunk a Ponor-rétre. Útközben juhnyájakat, esztenákat láttunk, majd a Ponor-réten a hegyi pataknál játszottunk hatalmasat. Visszafelé a Glavoj-réten piknikeztünk. Pár perc buszozás után újra sétáltunk, egészen a Schmindl-vízesésig, sőt tovább is, egy szurdok bejáratáig – itt viszont a telefonunk veszélyjelzést adott viharra, így visszasiettünk a buszhoz. Végül egy heves záporral megúsztuk, így a Boga-völgyében is meg tudtunk állni kőtornyokat építeni és kavicsokat gyűjteni. Este kellemes izomlázzal ettük meg a finom vacsorát.

5. nap
Nagyvárad belvárosát céloztuk meg elsőként. A várnál kezdtük a felfedezést, honismereti vezetőnk mesélt Várad múltjáról. Rövid sétával érkeztünk az Ady Múzeumhoz, ahol a diákok örömmel fedezték fel a kicsi, ám annál érdekesebb kiállítást, kipróbálták a kávéházi hangulatot. Belvárosi sétánk során megcsodáltuk Nagyvárad felújított szecessziós épületeit. Természetesen a Fekete Sas-házig mentünk, hogy aztán egy fagylalttól felfrissülve sétáljunk a székesegyház lenyűgöző, monumentális épületéig.
(A programunkban eredetileg délelőtt még a Mézgedi-barlang látogatása szerepelt, de erről letettünk, látva a nagyszabású útfelújításokat Nagyváradon, illetve Belényesnél. A pályázatban először a Medve-barlangot szerepeltettük, ott viszont rendkívül magasak lettek a belépődíjak. Az útfelújítások miatt végül a távolabbi, de olcsóbb Mézgedi-barlangról is lemondtunk, előnyben részesítve a bakancslistás programelemeket, Nagyvárad és Nagyszalonta látogatását tűztük ki célul.)
Nagyvárad után Nagyszalontára érkeztünk. (az eredeti programhoz képest felcseréltük a két város meglátogatását, mert buszvezetőink javaslatára inkább a Szalontához közeli átkelőhelyen léptük át a határt, így jóval gyorsabban értünk vissza Velencére a határtól).
Nagyszalontán Arany János szobránál szálltunk le a buszról. Arany és a többi szalontai kötődésű híresség szobránál honismereti vezetőnk nemcsak róluk, de Szalonta múltjáról is mesélt. Egy szép parkon át a Csonka-toronyban levő Arany-kiállításhoz sétáltunk. Rövid ismertető után a diákok önállóan fedezték fel az interaktív kiállítást, többen készítették el emlékként Petőfi rajzainak másolatát.

Búcsút vettünk nagyszerű honismereti vezetőnktől, és hazaindultunk.