Köszönet a segítő kollégáknak, szülőknek
Szeretném megköszönni mindazoknak a kollégáknak, akik ebben a nehéz helyzetben kivették, kiveszik a részüket a segítő szolgálatokból.
Az egyik férfi kollégánk Tiszabecsen segítette az ott szolgálatot teljesítő szeretetszolgálatos dolgozókat. Autóval szállította az embereket Záhonyba, de ha kellett, akkor éppen felmosott, és mindazokat a dolgokat végezte, amire éppen szükség volt. Megtapasztalta, hogy milyen szervezetten, sok szeretettel, nagy empátiával megy ott a munka. Sok szomorú emberi sorssal is szembesült.
A másik helyszín a pákozdi logisztikai központ volt. Ott a kollégák 5-6 fős csoportja ruhákat, más adományokat pakolt. Jó volt megtapasztalniuk, hogy valamivel ők is hozzájárulhattak a menekültek megsegítéséhez.
Az angol szakos kollégák közül néhányan a seregélyesi iskola erdei táborában jártak, Elza majorban, ahol munkácsi és viski menekülteket szállásoltak el. A kollégák tolmácsoltak az amerikai segítőknek. Ők azért jöttek el egy másik földrészről, hogy segítsenek ebben a rendkívüli helyzetben: a menekültek gyermekeit foglalkoztatták.
Voltak olyan kollégák, akik az amerikai csapat ellátásában, utaztatásában segítettek. Mások a vasárnapi alkalommal istentisztelet szerveztek a táborban, a környék nevezetességeit bemutatták az amerikai vendégeknek. Iskolalelkészünk vasárnap délelőttönként várta a gyülekezetében a testvéreket.
Olyan jó megtapasztalni Isten gondoskodását az adományokkal kapcsolatosan is! Az egyik kolléganő jelezte, hogy szívesen befogadna egy anyukát a gyerekével. Hétvégén pont egy ilyen anyukának kerestek helyet. Sajnos még nem tud átjönni a határon, de már a szülői felajánlásokból van a kicsinek babakocsija, etetőszéke, kiságya, járókája.
Papp Sándorné
hitéleti ig. h.
