2024. május 27-én kerékpártúrán volt az 1. d. osztály
Az időjárás bizonytalanságai miatt is aggódva vártuk ezt az amúgy izgalmasnak ígérkező napot, hiszen mostanában kiszámíthatatlanul sokat zúdult a nyakunkba az égi áldás, kiadós eső formájában. Izgalmasnak ígérkezett abból a szempontból is ez a program, hogy tudtuk, 28 első osztályos kisgyerekkel nem lesz elhanyagolható vállalkozás kerékpárral eltekerni a Pákozdi Vadasparkba.

Rita néni gondos, alapos és minden részletre kiterjedő előkészítő munkája már az indulásnál megmutatkozott. Az udvarról startoltunk, ahol a gyerekek rutinosan és szépen, a megbeszéltek szerint, fegyelmezett libasorba álltak apró kis kerékpárjaikkal. Mindenkin színes kis kobakok voltak, sokukon láthatósági mellény, a hátukon pedig a kis elemózsiás hátizsákokkal megindultunk a nagy kaland felé. Rita néni a sor elején jelentős hangerővel adta az instrukciókat, középen Dorka néni, hátul pedig én zártam a népes kis csapat sorát.

Amikor kikanyarodtunk az útra, onnan pedig leértünk a hivatalosan kijelölt kerékpárútra, lehetett látni, hogy a gyerekek viszonylag rutinos közlekedők, biztonságosan tudnak kerékpározni. Az mindenképpen említésre méltó, hogy az odafelé vezető úton- de a hazafelé vezető úton is- rendkívül fegyelmezettek voltak. Minden apró részletet megbeszéltünk velük és ők ezt a korukat meghazudtoló komolysággal be is tartották.
Az időjárás csodálatos arcát mutatta nekünk ezen a napon. Nem fújt a szél, esőfelhőnek nyoma sem volt az égen, és szikrázóan sütött a nap. A lombos fák árnyékában, madárcsicsergésben és a tó közeli kellemes illatát belélegezve tekert rendíthetetlenül a színes kis csapat. Jártak a kis lábacskák, akár fiúcska, akár kislány volt, úgy vették az út emelkedő akadályait, mintha azok ott sem lettek volna! Stramm kis csapat huppant le aztán a Pákozdi Pagony árnyas fái alatt található pihenő padokra.

Onnan még várt ránk egy kis séta a játszóterek melletti fedett pihenőkhöz, ahol aztán úticélunkat elérve, véglegesen letelepedtünk. Ivást és falatozást követően meglátogattuk az itt lakó állatokat; pávát, emut, vaddisznókat és szarvasokat. Felmásztunk a magaslesre, ahonnan páratlan kilátás nyílt a parkra, meg természetesen már a bokorban játszó társakra is.
Mire visszaértünk a „táborhelyünkre”, ott már vártak a lelkes szülők, akik kellemesen hűvös üdítővel és vízzel kínáltak, majd hamarosan elkészült az ebéd; Hot Dog.
Kézmosást követően jól esett egy kis pihentető evés, ivás, ami után újult erővel be lehetett venni a szomszédos játszótéren található várat és annak minden tartozékát. A nap azonban már igen erősen tűzött le ránk az égről, nehéz volt a várvédőket és a támadókat, no meg a csúszkán rendületlenül száguldozó gyerekeket ismét kicsit lecsendesíteni és ivásra bírni. Sajnos azonban az idő gyorsan elröpült, lassan a visszaindulásra is gondolni kellett.

Összeszedtük hát a kis csapatot, alapos hűtő kézmosást, arcmosást és ivást követően készült egy nagyon vidám csoportkép. Gondosan összeszedtünk magunk után minden holmit, újra beállt a már rutinosnak mondható sor és megindultunk hazafelé. Telis-tele élménnyel, boldogan és tapasztalatokkal gazdagon, de ugyanolyan fegyelemmel tekert haza a kis csapat, mint az utunk elején.

Csobaji Anna