innovacio szakkorok mozanaplo hatartalanul forweb2

Anyuka-Apuka Kupa 2015.

tura12015. március 27-én szombaton 46 csapat közreműködésével, (ami összesen 447 induló túrázót jelentett) több állomáson keresztül mesehősöknek öltözött pedagógusokkal hatalmas közös túrát rendeztünk. Közben rengeteg sportos feladat, játék és móka, s a végén pedig finom ebéd várta a résztvevőket.

Íme néhány beszámoló a sportos nap eseményeiről:



Rácz Richárd Manó 3.a
Fanyűvő nyomában, avagy Anyuka-Apuka Kupa 2015

 

Idén vettem részt először a Zöldliget suli Anyuka-Apuka Kupáján, amit március 28-án rendeztek. Az én családomból rajtam kívül a kistestvérem és az anyukám vett részt ezen a túrán. A tesóm is ebbe az iskolába jár, ő elsős. Velünk jött még két család, akik szintén Pázmándon laknak, mint mi. A tanárok a túrát egy mese köré szervezték, nagyon jó feladatokat találtak ki, amiket a 12 km-es táv ellenőrzési pontjain kellett teljesítenünk. Egész héten erre készültünk. A versenykiírásnak megfelelően készítettünk szélforgókat, sütöttünk hamuba sült pogácsát, megtanultuk a versikéket, egy viccet és az altató dalt, vittünk magunkkal csengettyűt, kesztyűt, tölcsért, és vízipisztolyt.
A mese szerint az erdőt felgyújtotta a tizenkét fejű sárkány, amit nekünk az Angelika-forrás vizével kellett eloltanunk, úgy, hogy kis poharakban öntögettük egymásnak a vizet egészen a vödörig. Amikor az megtelt, az „égő" fákra öntöttük.
Utunk során parasztokkal is találkoztunk, akiknek Hegyhengergető sziklákat görgetett a földjeikre. Nekik azzal segítettünk, hogy ezeket a „sziklákat" elhordtuk az eredeti helyükre.
Találkoztunk királylányokkal, akik éppen kását főztek. Őket Hegyhengergető és Vasgyúró hagyta magukra. A tűzhöz aprófát kellett gyűjtenünk. Egyszer csak kísérteties hangokat hallottunk egy nagy szikla mögül, majd ránk rontott két félelmetes ember. A csapatunkból a kicsik hanyathomlok menekültek, az összegyűjtött aprófát mind elszórták. De én úgy szaladtam, hogy a kezemben maradt a sok fa, később jöttem rá, hogy már nem lesz rájuk szükség. A két ember közül az egyiket felismertük, ő Attila bácsi volt, a környezet tanárom. Nagyon vicces volt, ahogy loholt utánunk. Még most is nevetek, ha erre gondolok. Az egyik próbán egy sárkány által kifújt tűz elöl vödörrel a fejünkön kellett menekülni, miközben akadálypályán mentünk keresztül.
Mivel miss Victoria angolul mondta el a feladatot, nem értettem pontosan. Ezért nem fogtam meg a vödröt, csak a fejemre tettem, így egyáltalán nem láttam semmit. A pályán átjutottam, majd az összes többi gyerek a csapatomból ugyanígy csinálta, ahogy én, ezen a szüleink úgy nevettek, hogy majd' kipukkantak.
A következő feladatunk az volt, hogy Százszorszéptől egy hosszú üzenetet kellett eljuttatnunk Katicához úgy, hogy mindenki csak egy társának adhatta tovább az üzenetet. Végül az utolsónak le kellett írnia egy papírra az üzenet azon változatát, ami eljutott hozzá. Ezt egy lezárt borítékban magunkkal vittük az utolsó állomásig, ahol megnézhettük, mi is volt a valódi üzenet.
A vár előtt egy szép rét volt, ahol „almákat" kellett beledobnunk egy karikába. Sokat próbálkoztunk, mire sikerült teljesítenünk ezt a feladatot. Ennél az állomásnál volt az én osztályfőnököm, Annamari néni, tőle kaptuk az almákat.
Utunk során nem csak próbákat kellett teljesítenünk, találkoztunk olyan emberekkel is, akik megmutatták az utat, ha cserébe mi is segítettünk nekik. Az öregembereket hamuba sült pogácsával kínáltuk, a lusta lányt csengő hangjával ébresztettük fel, a fáradt egérkéket altató dúdolásával altattuk el, az öregasszonynak állatos viccet meséltünk, Hétrőfös szakállát pedig kesztyűs kézzel bogóztuk ki.
Végül elértünk a királyi udvarba, ahol már a lakodalomra készültek, és finom lakomával vártak minket. A király ki más lehetett volna, mint István bácsi, iskolánk igazgatója.
Bár elfáradtunk, de nagyon jól telt el ez a délelőtt, sokáig emlékezni fogunk rá.


Thoman Laura 3.a.
Anyuka & Apuka Kupa - Zöldágra vergődtünk

Egyszer volt hol nem volt, 2015. március 28.-án, szeles, napos idő volt. A „zöldágra vergődtek" nevű csapattal jelentkeztünk az anyuka, apuka kupára, utána befestettük az orrunkat pirosra. Elindultunk és mindenki nagyon izgatott volt. Az első elágazásnál sokat gondolkodtunk, de végül megtaláltuk a helyes utat. Sokat gyalogoltunk hegyeken, völgyeken keresztül, sok állomás volt, ahol viccet kellett mesélni az öregasszonynak, meg kellett etetni az öregembert hamuba sült pogácsával, elaltatni a kisegereket. Tüzet kellett oltani amit a sárkány fújt ki. Utána felébresztettük a lusta lányt. Sok szép virágot és bogarat láttunk. Nagy sártengeren keresztül kellett átkelni, farönkökön. Aztán ki kellett fésülni kesztyűvel hétrőfös szakállát. Itt találkoztunk pár osztálytársunkkal és egy üzenetet kellett továbbítani, ami furfangos volt és vicces. Az utolsó akadálynál találkoztunk az osztályfőnökünkkel aki udvari bolondnak volt beöltözve. A feladat nála kislabda dobás volt. A verseny végén a „király" várt minket az igazgató bácsi személyében, átadtuk neki az üzenetet, amit az egyik állomáson írtunk le, odaadtuk neki még a vödröt és a lapátot.Nagyon megéheztünk és elfáradtunk, jól esett a gulyásleves és az almalé. Amiért végig csináltuk a túrát ajándékot kaptunk. Kicsit elfáradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat, ez a túra nagyon izgalmas és vidám volt. Ezt a túrát bármikor újra megcsinálnánk.
Itt a vége fuss el véle.


Godó Cintia 4.a osztály
Az izgalmas túra

Ez egy túra volt, tele érdekességekkel. Amikor elindultunk, azt hittem˝Ez is csak egy túra a sok közül!˝ Pedig nem volt igazam. Ez a túra nem olyan, mint a többi. Ezt a túrát kifejezetten azért alkották, hogy együtt legyen a család.
Elindultunk. Már az első megállónál, hosszú kígyózó sor állt. Én, mint csapatvezető kihirdettem, hogy eszünk egy kis nasit. Amire végeztünk pont mi kerültünk sorra. Először én köszöntem úgy hogy: Jó napot öreganyám/öregapám! Erre megkérdezték ˝Mi járatban járunk, ahol a madár se jár?˝Mi erre:˝Fanyűvő nyomában járunk, keressük őt, mert barátunk!˝ Azt mondták, ha adunk nekik egy kis elemózsiát, akkor megmutatják merre ment Fanyűvő. (Eleve azért indultunk útnak, hogy visszaadjuk a vödrét és a lapátját, ami bevallom még nem volt meg!) Adtunk nekik egy kis˝hamuban sült pogácsát˝. Megmutatták az utat és tovább mentünk. Még ezernyi móka és kacagás várt ránk. Sok feladatot megcsináltunk, például: visszatettük a hegyeket a helyükre, meglocsoltunk kiskanállal egy virágot, vizet vittünk a patakból a vödörbe, és amikor megtelt akkor eloltottuk vele a vizet, és még sok mást. Volt egy kis baleset. Amikor elértük az Angelika forrást egy anyuka azt mondta: Hé, gyertek erre, erre könnyebb. Mi ezt el is hittük, de amikor a húgom, Kinga át akart jönni, beleragadt a cipője a sárban gazdag forrásba! Zsebkendőt kellett tennünk a cipőjébe! Utána még rengeteg feladatot végre hajtottunk és a lapátot is megkaptuk.
Anyukám azt mondta egész úton csak eszünk! Pedig nem volt igaza, na jó, talán egy kicsit...
Végül hosszú gyaloglás után elérkeztünk a végére. Fáradtan, kimerülten, de élményekkel tele. Megérkeztünk a végállomáshoz. Meleg ebéddel vártak minket. És két csomag chips-el. Fergeteges egy kirándulás volt. Örülök, hogy ebbe az iskolába járhatok. Jövőre is menni fogunk. Vagyis én biztos!


Domonkos Emese 3.a. osztály
Anyuka-Apuka kupa, ahogy a Hegyimentő Bernáthegyik csapata látta 

Egyszer volt hol nem volt, még a nadapi Csúcsos-hegyen is túl, volt egyszer egy mesés túra 2015. március havának pontosan huszonnyolcadik napján. Mely napon irdatlan erejű és hűvösségű szél tépázta nemcsak a tájat, de minden hajunk szálát is. Egyszóval kutya hideg volt, amely tényt a túrán szép számmal résztvevő kutyák is érzékelhettek minden bizonnyal.
No, eme böjti szeles napon, kis csapatunk benevezett a versenyre, felelősséget is vállalva minden gyermekünkért, valamint egy műanyag vödörrel és lapáttal gazdagabban és egy térképpel kezünkben el is indultunk a nagy túrára.
Néhány száz méterrel később, természetesen már olyan éhség lett úrrá csapatunk gyermek tagjain, hogy meg is álltunk izibe'. Akkor még nem sejtettük, hány ilyen és ehhez hasonló pihenőnk is lesz...
Csapatunk legifjabb tagja egy öt esztendős kislány. Tartottunk tőle, hogy hogyan is fogja bírni ezt a rövidnek nem nevezhető, s szintkülönbségekben sem szűkölködő útvonalat. De lássatok csodát!
Néhány, apa nyakában töltött szakaszt leszámítva ,ügyesen bandukolt két kis harmincas lábán, s a túra vége felé még arra is volt energiája, hogy különleges köveket gyűjtsön, melyeket annyira szeret.
Szavamat ne feledjem! Az orrán piros pöttyel gondosan ellátott csapatunk, szerény véleményünk szerint, hősiesen kiállta a próbák mindegyikét. Egy kis ijedelem is csak a nindzsáknak álcázott sárkányok által keltett hanghatások idején keletkezett körünkben, melyen viszonylag hamar sikerült úrrá lennünk...
S miután virágot locsolgattunk, lusta leányt ébresztgettünk, kisegeret álomba daloltunk, öregasszonyoknak állatos viccet meséltünk, s végül, de nem utolsó sorban Hétrőfös szakállát is megsimogattuk szigorúan kesztyűs kézzel, utunk hamarosan véget is ért. Elnyertük méltó jutalmunkat: egy tányér forró, zamatos gulyás levest, valamint egy szép oklevelet is emlékképpen. Itt a vége, fuss el véle!

 


Domak Zoltán 3.a
Anyuka & Apuka KUPA 2015

2015. március 28-án reggeli órákban izgatottan indultunk útnak, hogy részt vehessünk az iskola által szervezett Anyuka & Apuka kupán. „KDFG" névre hallgató 8 fős csapatunk összetartozását fővezérünk, Széltoló kalapjába tűzött szélfogóval egyezően, a csapat összes többi tagjának kezére kötött zöld-sárga színű szélforgó jelezte. Szép erdei utakon, tájakon keresztül állomásról állomásra haladva megismerhettük Fanyűvő és Széltoló történetét.
Egy-egy állomáson izgalmasabbnál izgalmasabb feladatok megoldása után folytathattuk a túrát. Igazi csapatszellem uralkodott. Paff a bűvös sárkány dallamára elaltattuk a kisegereket, hegyeket mozgattunk meg, vizet merítettünk a patakból, hogy elolthassuk az erdei tűzet, melyet az egyfejű sárkány okozott, kiskanállal öntöztünk kisvirágot, hogy el nem hervadjon, egymás között továbbítottuk, majd papírra vetettük Fanyűvő titkos üzenetét és még sorolhatnám az érdekesebbnél érdekesebb kihívásokat. A feladatok teljesítése közben jól szórakoztunk, jókat nevettünk. Az akadályok leküzdése mellett a viharos széllel is harcot vívtunk és a hegyek völgyek folyamatos váltakozása is nehezítette célunk mielőbbi elérését. Arról már nem is szólván, hogy egy téves útbaigazítás miatt kb. 2 km–es távot feleslegesen tettünk meg. Mindezek ellenére lelkesedésünk mit sem csillapodott, sőt az első tíz célba érő csapat között adtuk le Fanyüvő titkos üzentét. Kitartó munkánk elismeréseként a „várban" várt bennünket a finom lakoma.
Csapatunk egyes tagjai kellemesen, mások kicsit jobban elfáradtak, azonban mindenki egy élményekkel teli kirándulást tudhat maga mögött. Nagyon várjuk a következő küldetést!

 

kitolto 210px

Copyright © 2014. Zöldliget Általános Iskola