innovacio szakkorok mozanaplo hatartalanul forweb2

Jánosi Zsuzsa kiállítása

6„Álmok és utak"
Jánosi Zsuzsa kiállításának megnyitójára

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Zsuzsa képeit nézegetve azon tűnődtem, melyik az a pillanat egy képzőművész életében, amikor a festegetésből alkotás, a festegető emberből pedig festőművész válik. A művésszé válás legfontosobb állomásait azok a pillanatok eredményezik, mint ez a mostani. Amikor egy életszakasz lezárásaképp a művész kiállítja képeit, nekünk nézőknek, befogadóknak, s mi megállunk egy-egy kép előtt, s gondolunk valamit, ráismerünk valamire, eltűnődünk rajtuk, s próbáljuk összerakni az egészet, a művészet világát.
Sík Sándor szerint „a művész ösztönszerűen úgy él és cselekszik, hogy minden élettartamát kifejezés, ábrázolás, jelentés teljes értékű egységévé alkossa". Ennek az élet-egységnek lehetünk tanúi itt ezen a kiállításon.
A művészben az élménygyűjtés tudattalanul folyik. Éli életét, tapasztal, cselekszik, s vannak pillanatok, amikor nem tehet mást, mint hogy kifejezi ezeket az érzéseket és tapasztalatokat. Úgy, ahogy Zsuzsa esetében is történt. A horvátországi nyaralás élményéből fakadó akvarellek harmóniája, nyugalma, szépsége éles kontrasztot mutat a budapesti vendéglátós múlt emlékeiből táplálkozó képek világával. A színvilág sötétül, a formák szögletesebbé válnak. A Csöpi presszó törzsközönségének kultúra alatti világa, érzéketlensége, brutalitása nem fér össze annak a kis pultos lánynak az érzékeny lelkivilágával, akit a művészetek vonzanak, a színház, a képzőművészet, a tánc világa.
A művész érzelem-ember, aki nem tudja leplezni kötődését szülőföldjéhez, ahhoz a tájhoz, ahol gyermekkorát töltötte. Zsuzsa erdélyi tájaiban is fellelhetők a múlt emlékei, a szülői ház, a téli falu képei. Emberek nélkül, mert azok közül egyre többen mennek el. A képek viszont őrzik azt a tisztaságot, szeretetet, kötődést, amit még az emlékezés is lassan már csak foltokban tárol.
A művész képzelet-ember is, mint az Úristen világokat teremt. Játszik a naplemente látványával. Nem úgy, mint az impresszionisták, akik ugyanazt a jelenséget különböző napszakokban festették meg. Zsuzsa ugyanazt a naplementét festi, de mindig más hozzá a viszonya, ahogy minden napunk más és más. Van, hogy jó lenne messzepöckölni a feljövő napkorongot, vagy felcsipeszelni, hogy még maradjon a helyén. Zsuzsa nemcsak a formákkal játszik, hanem filozofál is. Kérdéseket vet fel bennünk az egyén és a természet viszonyáról. Hogyan hat az egyén - egy kéz, egy láb –a nagy világegyetemre? Látszólag az ember csak egy porszem, „a pillantat búboréka" –ahogy Vörösmarty írja. „Idő sincs mérve lételének". De az ember „lelke fényfolyam", s a nagy mindenség benne tükrözik", s Zsuzsa munkái hű kifejeződései ennek a tükröződésnek.
Márai Sándor Füves könyvében írja, hogy: „ A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt". Így teremtődik meg Zsuzsa képein a csigavonalakból Carmen alakja, vagy egy alkatrész dobozából egy fenséges, gondterhelt királyi arc.
A képeken a megélt, sokszor megszenvedett valóság elemeiből épít újat, ezért oly őszinték Zsuzsa képei. A cipőt ábrázoló kép cipője sem egy jelentéktelen cipő, ahogy Van Gogh cipőjei sem. A sors, az életérzés válik fontossá, amit ez a tárgy képvisel.
„Álmok és utak". Találó a kiállítás címe. Zsuzsa álmai és útkeresése bontakozik ki képeiben. Végezetül kívánom, hogy legyen elég erőd a megtalált utat végigjárni. Útravalóul fogadd szeretettel Márai szavait, aki rávilágít arra, hogy miért is van szükség ilyen alkalmakra, mint ez a mostani, s miért is van szükségünk ilyen művészekre, mint Te, akinek képeiből a művészi igényesség sugárzik.
„És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházakra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyát gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. (...) Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."
Köszönöm figyelmüket, s kívánok Mindnyájuknak szép pillanatokat Zsuzsa igényes képei közt szemlélődve!

(Részletek Dr. Katonáné Kutai Erika
magyar-esztétika szakos tanár, drámapedagógus megnyitójából)

 

kitolto 210px

Copyright © 2014. Zöldliget Általános Iskola