November utolsó hetében hétfőn és pénteken dupla alkalommal ünnepeltünk és emlékeztünk az amerikai eredetű Thanksgiving-re, Hálaadásra. Elmondtuk a diákoknak az ünnep történetét, mely a régi puritán vallásüldözöttek hányattatott sorsát és örömét.
A Thanksgiving rövid története
November vége nem csak az Egyesült Államokban fontos ünnep. Szerte a világon, sok gyülekezetben az őszi időszak a hálaadó ünnepek ideje. Emlékszem gyermekkoromból hálaadó vasárnapokra, melyek már megkezdődtek október folyamán és a hálaadónapi „oltárokra", melyek főleg a vidéki gyülekezetekben, de a városiakban is tartalmazták a mindennapi kenyér és az élő ige, tehát a Biblia mellett a föld különféle terményeit. Ennek az időszaknak egy szelete, de talán a legmarkánsabb része november negyedik csütörtöke, ami idén, 2024-ben november 28-ra esett. Ezt követi az u.n. „black friday", amely napok a tengerentúlon szinte a karácsonnyal vetekszenek, már ami az ilyenkor szokásos családi összejövetelek fontosságát és a kiadások, ajándékvásárlások mennyiségét illeti. Miközben, úgy tűnik, hogy a Thanksgiving vacsora elengedhetetlen kellékének számít az óriási sült pulyka, sok otthonban sajnos nem számít elengedhetetlennek a hálás szív.
Miről szól az ünnep dióhéjban, mi is a lényege ennek a napnak? Sokan úgy vélik, hogy a Thanksgiving kialakulása az USA-ból eredeztethető. Részben igaz, hiszen a reformációt követő évszázad(ok)ban sok protestáns vallásüldözött érkezett az újvilágba, ahol a kihajózott puritánok megmenekülését és új életkezdését jelezte egy 1621-ben megtartott hálaünnep. A hívő telepesek hálát adtak Istennek a megérkezésük után, mert az első évet túlélték. Ebben benne volt a hála a sokszor viszontagságos, de mégis végeredményben biztonságos, több hónapig is eltartó hajóútért, az első év vetéséért és aratásáért, vagyis a föld javaiért, valamint az akkor még tényleg vadnyugati körülmények – indiántámadások, préri megművelése, vadállatok – között való túlélésért; tehát összefoglalva a Gondviselésért. Ennek jeleként az egyik elsőként alapított települést el is nevezték Providence-nek. Roger Williams, akit keresztyén hite miatt száműztek a Massachusetts-öbölbeli kolóniáról, a várost Isten mérhetetlen gondoskodásáról nevezte el. Összességében a fent vázoltak jelentik az ünnep konkrét forrását az USA-ban. Ennek kapcsán rendelt el a hálaadónapot (Thanksgiving) Abraham Lincoln elnök 1863 november végén, amely az Európából Amerikába érkezett elődökre is emlékezik. Távolról szemlélve úgy tűnik, hogy a Hálaadás egy kifejezetten amerikai ünnep, ugyanakkor miközben természetesen megvannak kinti sajátosságai az öreg kontinensen és hazánkban is megfigyelhetők a hálás emlékezés korábbról eredő szokásai, gyakorlatai.
A baptista gyülekezetekben ünnepelt hálaadónapot valójában a 19. század második felében Németországból hozzánk érkező baptista missziómunkások honosították meg Magyarországon. Alapja a német Erntedan fest, azaz a termésért való hálaadás ünnepe. Az európai kereszténységben a 3. század óta elterjedt szokás volt, hogy egy őszi vasárnapon ünnepi istentisztelet keretében megköszönték a termést adó Isten gondviselő szeretetét.
Ezt az ősi ünnepet a reformáció egyházai is megtartották, és helyét a szeptember 29-i Mihály-napot követő első vasárnapra tették. Az ünnepnap a Biblia üzenetével való azonosulás miatt rohamos gyorsasággal vert gyökeret a baptista gyülekezetekben a 19. század végén és 20. század elején. Az európai hálaadás napja tehát több mint egy évezreddel megelőzte az amerikait.
Mi nem a bibliai hálaadás? Nem pusztán pozitív gondolkodásról van szó, vagy a „mindenben van valami jó" szlogen hangoztatásáról. A sztoikus rezignáltság, az esetleg velünk történő tragédia esetén is érzelemmentes attitűd, „pléh-pofa" felvétele sem tartozik ebbe a kategóriába. A távol-keleti, meditatív jellegű, önmagát megüresítő, a világról, testi nyomorról, szenvedésről tudomást nem vevő hozzáállás lehet (ál)kegyes, ám téves ...
Hálásak vagyunk, hogy megtarthattuk idén is hétfőn a felsősöknek, pénteken az alsós osztályoknak az ünnepet. Nagyon köszönjük a résztvevő tanároknak a közreműködést. | |
