Kedves frissen érettségizett fiatalok!

Négy évvel ezelőtt, a gólyaavatásotokon esküt tettetek előttünk. Emlékeztek? A Zöldfülűek esküjét. Azt ígértétek például, hogy, idézem,: “Az osztályfőnököm mindig tisztelem, tanáraimat csak módjával stresszelem, dolgozatból soha nem lesz elegem, a gimis wifit feleslegesen nem terhelem, és a sört soha nem iszom melegen.” Tegye fel a kezét, aki úgy érzi, mindent maradéktalanul sikerült betartania… Na jó, de azért remélem, a sört tényleg mindig hidegen ittátok!! Az is elhangzott abban az esküben, hogy “Ha tudással szárnyunkat nem erősítjük, tollunkat érdemmel nem fényesítjük, maradjunk ZÖLDfülűek szégyenszemre, sose repüljünk el az egyetemre!” Most itt álltok, a sikeres érettségi bizonyítványaitokkal a kezetekben, szárnyra készen. Mi pedig bizalommal és büszkén indítunk útnak benneteket: repüljetek! Repüljetek az egyetemre, az álmaitok, a vágyaitok, a céljaitok felé! Megküzdöttetek érte, megérdemlitek. Büszkén figyeltünk benneteket az elmúlt három napban. Büszkék voltunk, mert nagy harcokat, szép feleleteket láthattunk. És azt is láttuk, hogy nemcsak a szimbolizmusból, a cosinus tételből és a diktatúrákból sikerült levizsgáznotok - hanem tisztelettudásból, kitartásból, fegyelmezettségből, emberségből is. Bár sokszor úgy tűnhetett, hogy csak csendben szenvedtetek - ahogy ez a kalandos életű osztályszalag is árulkodik róla -, az érettségin megmutattátok, hogy igenis, mégis, csak azért is megérte. Mert érettek lettetek. Felnőttetek. Hűek maradtatok nemcsak a magyar nyelvű, de az angol nyelvű gólyaeskütökhöz is. 

Zárásképpen ezért először is szeretném megkérni újra Varga Bencét, hogy most már valóban kösse fel a mi szalagunkat az iskola zászlajára. (szünet) Most pedig, kedves Érettségizettek, arra kérlek benneteket, hogy tegyétek le, tegyük le újra, közösen az esküt! Búcsúzóul mondjátok  utánunk ismét - hangosan, bátran, büszkén - a Green pledge sorait, hogy sose felejtsétek el! Amikor pedig elhangzik a ZLG jelmondata, kiáltsátok majd együtt, a kalapotokat is eldobva, hogy Isten óvja a Zöldeket! Mert megcsináltuk. 

I pledge to Zöldliget, as my school,

as the place to learn and grow, 

to be honest to all I know. 

To respect myself and others too,
always to treasure the love of good.
My green-pledge was to do my best
in reading, math and all the rest.

I was here to learn all I can,
To try my best and be all I am.

GOD SAVE THE GREENS!