Bejegyzés dátuma: 2014.09.04.

Családi nap az apostagi repülőtéren


Június 21-re, az iskolai tábor utáni napra beszéltük meg ezt a közös programot a 4. c osztály tanulóival és családjaival. Pápai Barbi apukája, Pápai Attila hívott meg bennünket egy vitorlázó repülésre.
Amíg mi a táborban voltunk, addig a szülők e-mailen keresztül megbeszélték, hogy ki mit fog hozni. 10 órakor volt a találkozó. Andi, Barbi anyukája vidáman várt bennünket e repülőtéren. Először bepillanthattunk a hangárba, azután egy ejtőernyős tandemugrás felvételét néztük meg. Ezután asztalokat, székeket hordtunk ki az épületből, s mindenki elővette, amit hozott. Cankov Viliék autója úgy tűnt, hogy egy feneketlen „autó": rengeteg hús, saláta, sütőállvány, hangfal, zenegép került elő. A fiúk nekiláttak a grillezésnek, az anyukák pedig finom salátát készítettek. Közben Attilával elindultunk a vitorlázórepülés helyszínére.
Már nagyon izgatott volt mindenki. Úgy beszéltük meg, hogy először a gyerekek repülnek. Pápai Attila ült be egy kétüléses gép első ülésére, mögé került az utas. Az övek bekapcsolása utána a fülke tetejét lecsukták. Egy hosszú kötelet akasztottak a vitorlázó repülő elejére, amit egy csörlő húzott meg. Néhány méterre a géptől két repülős figyelte és ellenőrizte a légteret. Amikor a különleges jel megszólalt, indult a gép. Azonnal hatalmas sebességgel, szinte függőleges irányba felrántotta a kötél. Mikor elérte a megfelelő magasságot, 300-400 métert, egy nagy zörejt lehetett hallani a fülkében. Ekkor oldott ki a kötél, s hirtelen szemünk elé tárult a sok kis parcella, mindegyik más formájú, más színű. Kék kanyargó kis sávot láthattunk, ez volt a Duna. Olyanok voltak a házak és az autók, mint a gyufás skatulyák. Megcsodálhattuk ezt a szépséges bolygónkat, annak egy nagyon kicsi szeletét felülről, madártávlatból. Csodálatos volt a látvány!
A szerencsésebbek magasabbra is feljuthattak, mert a vitorlázó repülő egy olyan termikbe került, ami feljebb vitte. Így például Johanna 600 méter magasan, kb. 20 percig repülhetett.
Attila néhány hullámvasút elemmel is megörvendeztette a bátrabbakat.
Akkora élményben volt részünk, amit sosem felejtünk el. Hálás köszönet Attilának és Andinak, akik ezen a napon a mi házigazdáink voltak és lehetővé tették, hogy ebben a nagy élményben mi is részesülhessünk.
Késő este pakoltunk össze, alig akartunk hazamenni, hiszen annyira jó volt a közös beszélgetés, eszegetés, zene és a hangulat. Köszönet mindenkinek, aki bármit is hozzátett ehhez a naphoz.

Papp Sándorné Zsóka
Osztályfőnök