Aranyérmes tornászcsapat
„A lehetetlent is szabad remélni!
Meglátod, hogy milyen érdekes lesz élni." (Szép Ernő)
2005 szeptemberében néhány jó mozgású, lelkes lány kíváncsian pillantott be a tornaterem ajtaján, egy-két darab tornaszőnyeg,
tornapad és svédszekrény sorakozott odabent, várva, hogy elinduljon egy új sportág Velencén, amit szertornának hívnak. A lányok érdeklődve kérdezgették mi is ez az új, addig csak tv-ben látott, erőt, hajlékonyságot és ügyességet igénylő sportmozgás.
Következő tanévben részt vettünk első versenyünkön, újoncként megízlelhettük a torna szépségét, a pontozás szubjektivitását és erőt meríthettünk a sok új élményből. Kevesen hitték akkor még, hogy tornatermünk nemcsak sok-sok tehetséges tanítvánnyal, hanem új tornaszerekkel (gerenda, talajszőnyeg, dobbantó) gazdagodik az évek alatt.
Versenyzőink heti rendszerességgel kitartóan edzettek, gyakoroltak, a tornaterem a második otthonukká vált és a szertorna életük egy fontos része lett. A sportág alázatot, önfegyelmet, kitartást és csapatszellemet kíván meg mindazoktól, akik komolyan veszik.
A tavalyi évben a sok bronz és ezüstérem után először sikerült megyei bajnoki címet szereznünk, amit ebben az évben sikerrel védtünk meg. Rövid történetünk legnagyobb sikerét mégis a március 4- én Budapesten megrendezett országos elődöntő hozta meg. A 11 csapatos döntőben többek közt budapesti, győri, komáromi, esztergomi csapatokat megelőzve az 1. helyet szereztük meg (!!), ezzel bekerültünk a diákolimpia országos döntőjébe, amelyen az ország 12 legjobb csapata vesz majd részt 2012. április 1-jén Makón.
Ami 7 évvel ezelőtt álomnak tűnt, mára valósággá vált itt Velencén. Iskolánk, ezzel együtt településünk neve ismerté vált hazai tornász körökben, együtt versenyezhetünk sportiskolákkal, utánpótlás nevelő központokkal.
A recept egyszerű: végy egy edzőt aki ismeri az utat és tudja mi kell a cél eléréséhez, keress tehetséges, kitartó, szorgalmas tanítványokat, találj egy olyan intézményt, ahol a vezető partnerként segíti munkádat, dolgozz keményen hosszú éveken át, s ne add fel az első kudarc után, aztán hidd el, hogy te is meg tudod csinálni, mert felkészült és erős vagy, majd egy nap arra ébredsz, hogy ott állsz az út végén, a dobogó legfelső fokán...
Köszönet az iskolavezetésnek, alapítványunknak a bizalomért és a feltételek megteremtéséért, a szülőknek az önzetlen, támogató együttműködésükért és mindazoknak, akik elhitték, hogy a lehetetlen nem tény, hanem vélemény, a lehetetlen nem kinyilvánítás,
a lehetetlen kihívás,
a lehetetlen lehetőség,
a lehetetlen múló pillanat!
A LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!
